Egy lány igazi érzései

Forró könnyem végig gurul arcomon, melyet egy szomorú dal hallatán ejtettem. Belül ég a szívem a szerelemtől, de hideg van. Nincs senki, aki felmelegítene. Nincs itt ő ki melegséget, adna szoros ölelésével, és mézédes csókjaival. Félek! Többé talán nem is láthatom őt. Hiszen elment itt hagyott, messze ment. Sajnos nem tudok utána menni. Nem tehetem! Fáj és kínoz a gondolat, hogy neki rám van szüksége, de nem lehetek ott vele. Nem tudom támogatni, sarkalni, arra hogy jobban foglalkozzon saját személyével, és ne igyon annyit, hogy részeg legyen. Így csak az egészségét teszi tönkre. Hirtelen minden más lett, de mégis úgy érzem nekem nem szabad megváltoznom. Nem kereshetek mást, hiszen engem vár! De a bizonytalanság megdöntheti ezt a tényt!  Lehet jobb, lenne nekem is, viszont ő még jobban lecsúszik és nem lesz már neki vissza út.

Tehetetlennek érzem magam, pedig a tettek mezejére kellene lépnem és döntenem! Afelől mit is szeretnék tenni, hogy mindenkinek jó legyen. Nehéz megoldásra lelni.

*

Kisírt szemekkel próbálok optimistán gondolkodni. Bár nem igazán megy a szörnyű fejfájás mellet. Sajnos én el sem tudom képzelni milyen fájó lehetet neki amikor nem lehettem az övé. Ahogy végig kellett néznie a boldog pillanataimat, amit nem ő szerzett nekem. Miért nem vettem előbb észre? Miért kellett nekem megtagadni az örök boldogságot? Helyette miért volt jobb a keserves szerelmem, a szenvedésekkel? Miért tűrtem, azt hogy csak kihasználnak, ha hiányzott nekik valami az életükből? Miért? Most is rá vágyom de, mégis próbálom másnál keresi a szeretetet. Nagyon rossz ember vagyok, nem vesszem figyelembe mások életét szörnyű alaknak érzem magam. Már megint nagy nyomás nehezedik a mellkasomra. Szúró fájdalom soha nem fog talán elmúlni.

*

Újra jönnek a könnyeim. De most patakokban folynak. Nem tudom miért de, úgy érzem, nem tudok nélküle élni. Nekem szükségem rá, mert csakis ő az, aki nekem szerelmet, mert vallani. Aki mindig megvigasztalt, amíg mellettem volt. Nem szabad többé visszanéznem és megzavarodnom. Nem! Csak előre, de lassan és akkor nem fogok elbukni. Szeretem őt, senki mást a világon!