Egy lny igazi rzsei
Forr knnyem vgig gurul arcomon, melyet egy szomor dal hallatn ejtettem. Bell g a szvem a szerelemtl, de hideg van. Nincs senki, aki felmelegtene. Nincs itt ki melegsget, adna szoros lelsvel, s mzdes cskjaival. Flek! Tbb taln nem is lthatom t. Hiszen elment itt hagyott, messze ment. Sajnos nem tudok utna menni. Nem tehetem! Fj s knoz a gondolat, hogy neki rm van szksge, de nem lehetek ott vele. Nem tudom tmogatni, sarkalni, arra hogy jobban foglalkozzon sajt szemlyvel, s ne igyon annyit, hogy rszeg legyen. gy csak az egszsgt teszi tnkre. Hirtelen minden ms lett, de mgis gy rzem nekem nem szabad megvltoznom. Nem kereshetek mst, hiszen engem vr! De a bizonytalansg megdntheti ezt a tnyt! Lehet jobb, lenne nekem is, viszont mg jobban lecsszik s nem lesz mr neki vissza t.
Tehetetlennek rzem magam, pedig a tettek mezejre kellene lpnem s dntenem! Afell mit is szeretnk tenni, hogy mindenkinek j legyen. Nehz megoldsra lelni.
*
Kisrt szemekkel prblok optimistn gondolkodni. Br nem igazn megy a szrny fejfjs mellet. Sajnos n el sem tudom kpzelni milyen fj lehetet neki amikor nem lehettem az v. Ahogy vgig kellett nznie a boldog pillanataimat, amit nem szerzett nekem. Mirt nem vettem elbb szre? Mirt kellett nekem megtagadni az rk boldogsgot? Helyette mirt volt jobb a keserves szerelmem, a szenvedsekkel? Mirt trtem, azt hogy csak kihasznlnak, ha hinyzott nekik valami az letkbl? Mirt? Most is r vgyom de, mgis prblom msnl keresi a szeretetet. Nagyon rossz ember vagyok, nem vesszem figyelembe msok lett szrny alaknak rzem magam. Mr megint nagy nyoms nehezedik a mellkasomra. Szr fjdalom soha nem fog taln elmlni.
*
jra jnnek a knnyeim. De most patakokban folynak. Nem tudom mirt de, gy rzem, nem tudok nlkle lni. Nekem szksgem r, mert csakis az, aki nekem szerelmet, mert vallani. Aki mindig megvigasztalt, amg mellettem volt. Nem szabad tbb visszanznem s megzavarodnom. Nem! Csak elre, de lassan s akkor nem fogok elbukni. Szeretem t, senki mst a vilgon!
|