Az elmúlt pár napban Esztergályhorváti volt az én mentőváram. Ahol jól érezhettem magam, és végre teljes szívemből nevethettem, és mindig jó kedvem volt. Rengeteget nevettem apámon, és azon, hogy miket beszélget a munkatársaival. Meg anyát is ugrattuk egy kicsikét, úgyhogy kicsit nagyon sajnáltam, amikor haza kellett indulnom, de a háromórás út végén mégis jó volt hazaérnem. Közben volt két nevezetes dátum, ami nekem nagyon fontos. Nem igazán szoktam követni az ezotériás dolgokat, de június ötödikén figyeltem, hisz akkor volt a 10 000 000-szoros nap. Ezen a napon szívből kell kívánnunk valamit, és utána előbb teljesül majd. Én kívántam, de nem árulom el mit;)
Aztán július 7.-e, amikor is évfordulót ünnepelek, bár ez csak nekem olyan, mint egy ünnep, másnak semmit sem számít. Volt egy olyan ember az életemben, aki mind a mai napig, és ezen túl sok-sok évig fontos lesz nekem. Nagyon szerettem, és azt hiszem, örökké szeretni fogom őt. A dátum, ami fontos, 2007.07.07. Ekkor ismertem meg őt, és a negyedik éve emlékezem rá. Szerelmes voltam belé, hosszú ideig…
Esztergályhorváti, olyan hely, ahol az ember álmaiban előjönnek olyanok, akiket nem is képzelt volna, de szeretném elfelejteni azt, amit láttam. Mert fáj, ha belegondolok, és nem szeretném, ha még nagyobb lelki fájdalom érne amellett, amit most tapasztalok…  a legtöbb nem  volt kellemes olyan szempontból, hogy régi barátaim, ellenségeim vagy olyan akiket nem kedvelek bukkannak fel bennük kicsit félreérthető, túl kedves vagy túl szerelmes módon, csak az én képzeletem játszadozásai mind. Pedig voltak szép pillanatok is, amiket sajnálok szintén, hiszen hiányoznak azok akikkel álmodtam…
Egy személy van, akiben meg tudok bízni úgy érzem, és a közelemben van, ő pedig nem más, mint Dumet, az én drága főnököm a DH+- on. Mindenkinek ilyen főnökének kéne lennie, mert hozzá fogható nem létezik, innen köszönöm neki amit eddig értem tett! Imádlak főnök!
Rettenetesen csalódtam egy személyben, akiben nem akartam, és nem szeretném, ha megtudná, de amiket velem tett, az egyszerűen elviselhetetlenül bennem van még mindig… Talán velem marad örökre, ha csak barátságnál nincs is több… Sok sikert a barátnődhöz, és légy jó, ha erre jössz, nézz be nyugodtan P.
A hazugság… igen, nem szívesen hazudok annak, akinek nem akarok, de van mikor megteszem, hogy ne fájjon annyira az igazság… viszont most egyáltalán nem érdemeltem meg azt, amit Brolly vágott a fejemhez a történeteivel… ilyen nem létezik… bár mindenki máshogy látja a dolgokat.

A jelszavam továbbra sem változott:
"Sosem adom fel!"

Az élet nem gyerekjáték, már megtanultam, köszönöm Meiling-nyan~

Igazság szerint, ez az első blog bejegyzésem, de szerintem nem az utolsó. Az elmúlt napokban megszegtem pár saját magam állította szabályt, és annak meg is ittam a levét azzal, hogy elveszítettem a legjobb barátomat, akit testvérként szerettem és tiszteltem. De azért vannak a hibáink, hogy helyrehozzuk őket, még akkor is, ha ezt csak az idő hozhatja helyre. Innen üzenem neki, hogy igazán sajnálom, amit csináltam, mert nem akartam megbántani. De tudom, hogy ő nem fogja ezt elolvasni. Összegezzük tehát az elmúlt néhány napot, és meglátjuk, mire megyek vele, és min tudok változtatni…
AuroraSub: egy olyan oldal, ahonnan kitiltattam magam, mégis visszamentem, álnéven, úgy, mint Marzipan (ez a fordítói nevem). Voltak emberek, akik rájöttek, hogy ki vagyok, ilyen volt Meiling (Chinatsu-chan), akinél már az első viszontlátásnál lebuktam a stílusommal és a viselkedésemmel. Szemet szúrt neki, hogy menekülök Kagamin elől. Milyen szemfüles! Másik ember, akinek feltűnt, hogy ki vagyok, Kingslayer, aki régebben a mentorom volt. Abból jött rá, hogy csakis egyedül én vagyok képes olyan magasztosan beszélni róla, senki más. Amíg nem tudta, ki vagyok, nagyon kedves dolgokat írt nekem:

„Habár már most is előbbre vagy, mint sokan mások. Tovább tudsz menni úgy, hogy nincs konkrét célod vagy motivációd, nincs meg a herceged, akivel boldogan élhetnél, de teszed, amit jónak látsz. Sokan viszont fordítva működnek, ha nincs ’herceg’ akkor nem tesz semmit, mert fölöslegesnek ítéli az erőfeszítést.”

Az az igazság, hogy a hercegem megvan. És szeretem is nagyon de igaza van Kingnek… mindig igaza van…

„Neked nem olyan ember kell, aki csak meghallgathat, mert arra egy elhasználódott hűtőszekrény is képes, olyan embert kéne keresned, aki tesz is valamit érted, miután meghallgatott”
„A herceg?” – kérdeztem közbe…
„A herceg”

Rájöttem, hogy mindenkinek el kell mondanom, hogy ki is vagyok igazából, voltak akik nem tudtak róla, de voltak, akik pedig sejtették… de elköszöntem és vége van…
És bár lebuktam, elveszítettem Kagamint, de mégis, most semmi keserűség nincs a szívemben, amikor arra gondolok, hogy ismét otthagytam őket. Tudom, hogy egy nap Kagaminnal ismét olyan jóban leszünk, mint eddig. És a jelmondatom igazzá válik:

„Sosem adom fel!"