A sziv�rv�ny

�l�k az �gyon �s mesek�nyvet olvasok. S�hajtok. Esik a h� odakint, nyugodtnak k�ne lennem, tudom, �s m�gsem vagyok az, mert �lland�an j�r az agyam valamin. Hogy lehetek olyan szerencs�tlen, hogy olyan ember kell nekem, aki tudom, hogy soha nem lehet az eny�m? K�ny�rg�k, mit gondoltam? S�hajtok m�g egyszer. Le kell mondanom ezekr�l az �rz�sekr�l, h�zom a sz�m, nem tetszik, hogy fel akarom adni a szerelmet.
Olyan k�nyelmetlen �lni. F�lredobom a k�nyvet, kim�szok az �gyb�l �s a f�gg�ny m�g� l�pek, hogy �lvezhessem a h�es�st m�g egy kicsik�t. Kedvem lenne kiszaladni a h�ba, angyalk�t csin�lni �s h�goly�zni. De mihez kezdjek, ha �jjel van, �s nem tudok m�r kimenni? Mindig akkor akarom csin�lni a dolgokat, amikor nem lehet! Ez nem igazs�g.
- Te m�g mindig fent vagy?
- Anya! Megijesztett�l! Am�gy �pp olvastam, de nemsok�ra lekapcsolom a villanyt, j�?
- Ideje lesz, hajnali egy van! J� �jt, kicsim - tudom, hogy haragszik, m�gis mosolyogva megy ki. Hajnali egy... nincs is m�g k�s�.
Elmosolyodom. De hamar lefagy az arcomr�l a vigyor. Ideges vagyok. �jabb s�haj.
- A fene vigye el! Biztos, csak �lmodtam... �s ha t�nyleg azokat mondta? Nem tudom, mit gondoljak, de nem k�rdezhetek r�, hogy: H�! Te! T�nyleg azt mondtad, hogy b�r az id�sebb n�k is annyit t�r�dn�nek veled, mint �n?
Ezt nem k�rdezhetem meg! - �sszek�colom a hajam. Nagy leveg�t veszek, elsz�molok �tig �s kif�jom. Csak nyugalom, ha nyugodtan �tgondolom, tal�n tal�lok megold�st r�, �s minden j� lesz. Tal�n. T�l negat�v vagyok, megint. Lekapcsolom a villanyt, �s visszamegyek az ablakhoz. Csak �llok, pr�b�lok a h�pelyhekre koncentr�lni, de �gy l�tszik a fant�zi�m j�tszik velem. Magam el�tt l�tom, ahogy kint �llok az utc�n, �s egy f�rfi karjaiban szinte kit�rul el�ttem a menny kapuja. Azt�n �rzem a sz�mban annak a csokinak az �z�t, amit egy�tt ett�nk, hallom, ahogy a f�lembe suttogja, milyen g�zeng�z vagyok, hideg kezemben pedig mintha meleg tenyere pihenne. Istenem, mi�rt nem adt�l nekem sz�rnyakat? Szeretn�m most azonnal l�tni �t, �rinteni, suttogni a f�l�be.
Bolond, bolond, bolond! Kiab�lni volna kedvem. A b�ty�m is megmondta, ne fecs�reljem olyan emberekre az id�met, akik nem �rdemlik meg, de ha egyszer �t szeretem, akkor nem v�ghatom ki a sz�vemet, hogy ne � legyen az, aki tetszik.
J�rk�lok a szob�ban. Oda �s vissza, falt�l falig, egy id� ut�n m�r forg�sok �s t�ncl�p�sek lesznek az egyszer� mozdulatokb�l, forgok a szob�ban. Elvar�zsol a h� �s az �rz�seim kavalk�dja, nem tudok magamon uralkodni, hallom a n�ma zen�t, mozg�sra k�sztet egy rejt�lyes er�, nem ereszt, sz�d�l�k, de p�rg�k tov�bb, m�g �s m�g, k�nt�s�m sz�ll a leveg�ben. Azt�n hirtelen meg�llok. Az ablakhoz s�t�lok, kinyitom, �s l�tom el�bukkanni a holdat a felh�k m�g�l. Abbamaradt a havaz�s, a szob�ba bef�j a hideg sz�l, lihegve n�zem a csod�t, amit nem tudok felfogni sem. Ilyen gy�ny�r� sziv�rv�nyt m�g soha �letemben nem l�ttam, mint amilyet most. A felh�ket h�tsz�n�re festi a hold. T�tott sz�jjal pislogok p�rat. Szeretn�m, ha mindenki l�tn�, amit �n, de nincs n�lam f�nyk�pez�g�p, nem tudok k�pet csin�lni r�la. Olyan sz�p. Nem jutok szavakhoz, nem �rdekel, hogy a l�bujjaim megfagynak, b�r van rajtam zokni, a kezem hideg, �s meg fogok f�zni. Most musz�j n�znem a holdat, megbabon�zott, szinte �lomcs�kot lehelt a homlokomra. Elmosolyodom, �s most tart�s a mosolyom. Olyan, mintha felt�lt�dtem volna, �j er�t kaptam, nem tudok itt bent maradni. De �lmos vagyok. Becsukom az ablakot. Lemond�an s�hajtok, mosolyomb�l hossz�ra ny�lt �s�t�s lesz. Bem�szom az �gyba, magamra h�zom a takar�t �s �l�k egy kicsit m�g a s�t�tben. Valamilyen megmagyar�zhatatlan �r�m van a sz�vemben, h�trad�l�k.
R�fekszem a k�nyvre, t�ri a h�tam. Addig f�szkel�d�k, am�g siker�l kivennem, �s a fejem f�l� teszem a nagyp�rn�ra.
Feln�zek a plafonr�l lel�g� darvakra, �s elmormolok egy k�v�ns�got:
- Azt k�v�nom, hogy legyek annyira b�tor, hogy el tudjam neki mondani, amit �rzek! K�rlek, Istenem!
A fal fel� fordulok, �s �pp h�l�t adn�k Istennek, amikor elkezd sajogni a fejem. Nem szokott f�jni, �rdekes, lehet, att�l van, hogy kinyitottam az ablakot, vagy nem ittam eleget, vagy t�l sokat �ltem a sz�m�t�g�p el�tt. Esetleg t�l hangosan hallgathattam a zen�t? Nem hiszem, anya nem j�tt, hogy halk�tsam le. V�g�l is egy kis fejf�j�s nem fog meg�rtani. Lehunyom a szemem, �s nem j�n az �lom. Gyorsan �tfordulok a m�sik oldalamra, h�tha k�nyelmesebben tudok fek�dni, amikor elkezdek sz�d�lni. �jra forog velem a vil�g, ez biztos a sok t�nct�l van.
Behunyom a szemem, �s r�m t�r egy sz�rny� gondolat. Terhes vagyok! Neem! Hogy lenn�k terhes mikor meg sem cs�kolt, soha, akkor m�s hogy lehetett volna?
M�ly leveg�. Nyugalom. M�ly leveg�…
Nem vagyok terhes, akkor meg minek l�legzem �gy, mint aki sz�lni k�sz�l? Azt hiszem, �sszeszedem magam, �s alszok! �gyis �lmos vagyok, �s kif�radtam a t�ncban. Pihen�sre van sz�ks�gem, most azonnal. Megint a fal fel� fordulok, lassan kif�jom az elhaszn�lt leveg�t, becsukom a szemem �s sz�d�l�k, de nem foglalkozom vele, beles�ppedek nyugtalan �lmaim sziv�rv�nysz�n� tenger�be.
*
�lmodom, tudom. Ilyen nem l�tezik a val�s�gban. F�nyg�mb�k keringenek k�r�l�ttem, elindulok a s�t�ts�gben. Olyan ez a hely, mint egy hatalmas, fekete erd�. �s �n ezen a rengetegen szeretn�k �tkelni? Nem ez teljesen k�ptelens�g. Nem l�tok semmit, h�l�ingben �s k�nt�sben vagyok, a zoknim meg nem cip�, hamar el�zik, ha v�zbe l�pek, vagy s�rba. Mit csin�ljak? Becsukom a szemem, gondolkozom. El kell indulnom, min�l el�bb, �lmodom csak, �gyis ki fogok jutni, de olyan f�lelmetes, hogy mindj�rt belehalok, �s rettegek a gondolatt�l, hogy most el kell indulnom, �s nem is biztos, hogy kital�lok innen. Viszont ha nem pr�b�lom meg �s arra v�rok, hogy kiszabaduljak az �lomb�l, sosem fogok fel�bredni. Ink�bb elindulok, meg tudom csin�lni, azt hiszem. Ez tipikusan a f�lig �res, f�lig tele poh�r esete. A pesszimista oldalam azt mondja, v�rjak, az optimista (a f�l�nk optimista) oldalam azt mondja, menjek m�r! L�pek egyet azt�n futva folytatom tov�bb azon az �ton, amit a vil�g�t� g�mb�csk�k mutatnak. Egy id� ut�n v�ltozik a sz�n�k. Most lil�n vil�g�tanak, de volt hogy k�ken, z�lden, vagy s�rg�n f�nylettek.
Elf�radtam. Nem tudok tov�bb futni, sem menni. Le�l�k, n�zem a fekete f�vet, a fekete vir�gokat, a fekete f�kat. Mi�rt nem �bredtem m�g fel? Igaz, gyorsabb vagyok, mint a val�s�gban, de elf�radtam, folyik r�lam a v�z, �s �hes is vagyok. Ahogy a szemem hozz�szokott ehhez a furcsa vil�ghoz, m�r nem is t�nik annyira f�lelmetesnek, mint els�re gondoltam.
- �s most hova tov�bb? Menjek m�g beljebb? Mi...
Elhom�lyosul az eg�sz vil�g, j�n a sz�d�l�s, behunyom a szemem, k�zd�k a h�nyinger ellen. Elfekszem a f�ld�n, �s kipattan a szemem. Az �gyamban vagyok. Szab�lytalanul gyorsan ver a sz�vem, nem kapok leveg�t sem. Kotor�szok a p�rn�im alatt, a telefonom keresem, de nem tal�lom. K�ts�gbeesetten fel�l�k, de azonnal visszafekszem, mikor r�m t�r a sz�d�l�s. M�ly leveg�... m�ly leveg�... m�ly leveg�, l�legezz!
L�legzem �n, de nem haszn�l semmi sem, terhes vagyok, biztos! V�rjunk, az el�bb elvetettem az �tletet, akkor l�zas beteg vagyok, aki bek�pzeli mag�nak a s�t�t fekete erd�t, �s a kis f�nyl� g�mb�ket. Ez valami olcs� tr�fa, pedig m�g r�szeg sem vagyok. Nem ittam alkohol, �s nem drogozok. �rtatlan vagyok!
Fordulok az ablak fel�, hogy kiv�nszorogjak az �gyb�l �s kinyissam az ablakot, h�tha jobban leszek, de m�r megint r�fekszem valami igaz�n t�r�sre, �s ink�bb meg sem mozdulok, m�g ki nem hal�szom a bord�im al�l azt a valamit, amir�l kider�l, hogy a telefonom, �s egy diadalittas s�hajt�ssal meg nem l�tom, hogy f�l kett� van. Istenem m�g visszavan a f�l �jszaka!
S�hajtok. Ha most elalszom, vajon visszaker�l�k az erd�be? Tal�n. De az is lehet, hogy teljesen m�st �lmodok, �s v�gigalszom az �jszak�t.
Becsukom a szemem, megint, nem veszek tudom�st arr�l, hogy forog a vil�g, �s elalszom.
*
- Merre m�sz tov�bb?
- Fogalmam sincs, de mindenk�ppen ki kell keverednem ebb�l az erd�b�l. Te hogy ker�lsz ide? Megijesztett�l az el�bb, amikor csak �gy kim�szt�l ebb�l a g�d�rb�l.
- Ezt �n is mondhattam volna! Tudod, milyen f�lelmetes l�tv�nyt ny�jtasz ebben a ragyog� h�feh�r ruh�ban? Azt hittem szelemmel ker�ltem szembe. �s mik azok a g�mb�k a fejed felett? Sosem l�ttam m�g ilyet!
- H�feh�r ruha? - n�zek v�gig magamon. Eddig fel sem t�nt, hogy olyan, mintha egy villanyk�rte lenn�k. Csak �gy ontom a f�nyt. �rdekes.
- Mi az, azt sem n�zted mit veszel fel reggel? Milyen vicces l�ny vagy te! Most jut eszembe, illetlens�g, hogy nem mutatkoztam be! A nevem Darkforest, �s �n vagyok ennek az erd�nek az egyetlen lak�ja. �r�l�k a tal�lkoz�snak!
- Milyen egy f�lelmetes fi� vagy te, Darkforest! M�g �n sem mondtam meg a nevem...
- Nem is kell megmondanod, tudom ki vagy te.
�rtetlen�l n�zek r�. Vajon honnan tudhatja, ki lehetek? - T�nyleg tudod? �gy �rtem...
- Igen, te vagy a Prizma. Quillia a neved, ugye?
Quillia? Nem, ez valami t�ved�s, engem nem Quillia-nak h�vnak, hanem Marianne-nak.
- Egy�ltal�n nem �gy h�vnak. Nem is hallottam m�g ezt a nevet! A nevem Marianne. Marianne! Nem is egyezik a m�sikkal!
- De mindkett�be van a �s i bet�! �s nem lehetsz m�s! Biztosan te vagy Quillia! A legenda szerint legal�bbis... De ha nem te vagy, akkor sajn�lom, hogy feltartottalak. J� utat! - Darkforest s�rt�d�tten visszaugrik oda ahonnan kim�szott.
- V�rj m�r! Milyen legenda? Seg�ts egy kicsit, k�rlek! Mondd meg, mit csin�ljak? Darkforest! Hallod, amit mondok?
- Ne kiab�lj! El�sz�r is, ha nem te vagy a Prizma, akkor mi�rt mes�ljek neked b�rmit is? Ha meg te vagy a Prizma, akkor k�rlek, ne mondd, hogy m�s vagy! D�nts el v�gre! Hallgass a sz�vedre! Mit mondd neked?
A sz�vem pillanatnyilag nem mondd semmit, de mit tehetn�k? Hazudjak neki?
- Nem szeretem, ha hazudsz, jobb, ha egyenesen a szem�be mondod az igazs�got! - hallom annak a f�rfinek a kedves hangj�t a fejembe, akit mindenkin�l jobban szeretek a vil�gon, �s elk�telezem magam, hogy nem fogok f�llenteni. A sz�vemre teszem a kezem, s�hajtok p�rat.
- Nem mondd semmit sem nekem. Van valami oka, hogy itt vagyok, de nem tudom megfogalmazni, meg tudod ezt �rteni? Nem biztos, hogy az vagyok, akit keresel, de szeretn�m tudni ezt a legend�t. K�v�ncsi vagyok, nagyon. - mosolygok, h�tha megenyh�tem, de �gy l�tszik, nem sokat haszn�lok vele. Annyit gondolkodik, mit v�laszoljon, hogy m�r azt hiszem, megn�mult �r�kre.
- Menj az Angyalok Torny�hoz! Ott megtudhatod, hogy t�nyleg, te vagy-e a Prizma, Marianne, de ha nem te vagy, azonnal el kell hagynod ezt az erd�t! K�l�nben nekem kell el�ld�zn�m t�ged. �s akkor nem lehetek a bar�tod, rem�lem meg�rted, mi nem szeretj�k azokat, akik nem biztosak �nmagukban.
- Hol tal�lom az Angyalok Torny�t? - le�l�k a f�re, fesz�lten figyelem az arc�t amikor elkap a sz�d�l�s. - Nem akarlak s�rgetni, Darkforest, de fel fogok �bredni... mondd m�r!
- Fel�bredni?
- Komolyan nincs id�m erre... mindj�rt... - hom�lyosodik minden, �rzem, hogy k�t vil�g k�z�tt egyens�lyozom, �s nem kell sok, hogy a val�diban tal�ljam magam.
- T�rj vissza hozz�m, ide, itt v�rok majd r�d! Quillia!  - ki�lt�sa suttog�ss� v�lik, ahogy feleszm�lek. A szob�mban vagyok, de a falak visszhangozz�k, amit mondott. Az angyalok tornya... vissza kellene aludnom, de elm�lt a sz�d�l�s. F�lek, sosem tudom m�r meg, hogy �n vagyok-e a Prizma, ak�rmi is legyen az.
Most valahogy �gy �rzem, hogy egy�ltal�n nincs tele az a poh�r! S�rni volna kedvem, �s hagyni ezt az eg�szet. Fent lenni eg�sz �jjel alv�s n�lk�l. Kutatom a telefonom, h�romnegyed h�rom van m�g csak. Kisz�radt a sz�m, f�j a fejem, �s nem hiszem, hogy el tudn�k aludni, de annyira szeretn�k nyugodtan �lmodni. Kicsordul egy k�nnycsepp a szememb�l, amit m�g vagy sz�z k�vet egym�s ut�n. Annyira s�rok, hogy �tj�n a b�ty�m a szomsz�d szob�b�l.
- Veled meg mi t�rt�nt? �gy s�rsz, mintha v�ge lenne a vil�gnak. M�g nem aludtam �s hallottam, hogy...
- B�ty�! - zokogom, �s leh�zom magam mell� az �gyra. - Ez annyira sz�rny�! Nem tehetek semmit, �s olyan dolgokat k�rnek t�lem, amiket �gy �rzem, nem tudok teljes�teni, �s... nem tudok aludni!
- Nyugi, hugi, nem lesz semmi baj - tudom, hogy mosolyog, mindig pr�b�l mosolyogni, amikor velem van.
- Te lehet, hogy nem fogod fel, amit mondok, de nincs semmi rendben!
- Ha amiatt a tusk� miatt f�j a fejed, aki �lland�an kikosaraz, akkor holnap megyek, �s megverem! Ut�na majd nem lesz kedve j�tszani az �rz�seiddel. Most mi a bajod? Ne s�rj m�g jobban!
De m�r k�s�, nem tudok mit tenni, patakokban folynak a k�nnyek az arcomon �s nem seg�t semmi sem, az sem, hogy B�ty� �t�lel, az sem, hogy simogatja a hajam.
- Megyek, lefekszem aludni, ne s�rj tov�bb, aludj j�l, hugi - puszit nyom a homlokomra �s kimegy a szob�mb�l. Visszafekszem a p�rn�mra, a plafont n�zem, �s a holdsziv�rv�nyra gondolok. Olyan gy�ny�r� volt. Ahogy k�rbevette a holdat, a felh�k mintha elt�ntek volna, �s var�zslat sz�letett. Var�zslat... l�tom magam el�tt az apr� t�nd�rk�ket, akik szorgosan gy�jt�getik az emberek sz�v�b�l a boldogs�got. Vajon esik a h�? Vajon l�tszik m�g a hold? Visszajutok m�g abba az �lomba? L�tom m�g Darkforestet? �n vagyok... a Prizma...Quil...
Elnyomja az utols� gondolatomat a r�m nehez�l� f�radts�g. Elalszom.
*
Zuhanok lefel�. �rzem, ahogy f�jja a hajam a sz�l. Olyan hideg, olyan s�t�t. Olyan...
- Megvagy! Quillia! �bredj fel! - hallom Darkforest hangj�t. Kinyitom a szemem. Hogy ker�ltem ide?
- Hogy ker�ltem ide?
- Az �gb�l est�l. Rohannom kellett, hogy el tudjalak kapni. M�r egy �r�kk�val�s�got v�rtam r�d. Azt hittem soha t�bb� nem l�thatlak. - letesz a f�ldre, �s szorosan mag�hoz �lel, nem sz�vesen �lelgetek b�rkit, de olyan j�l esik a k�zels�ge, v�szesen hasonl�t arra az emberre, aki…
- Te vagy az? Mondd, hogy te vagy az! Te is a val� vil�gb�l cs�ppent�l ide? K�rlek, mondd hogy t�ged igaz�b�l Alexandernek h�vnak! Ugye �gy van! - tolom el magamt�l, hogy jobban megn�zzem. Nem t�vedhetek. Ugyanolyan z�ld a szeme, ugyanolyan az illata is. Minden, m�g a magass�ga is. Nem lehet. � az...
- Nem �rtem, hogy mire gondolsz, de indulnunk kell. - Megcs�kolja a homlokomat, el�ll a l�legzetem is. Megfogja a kezem, �s vonakodva megindulok ut�na. - Vannak lovaim, vel�k hamarabb oda�r�nk az Angyalok Torny�hoz. Siess�nk.
- Nem tudok lovagolni! Le fogok esni.
- T�l pesszimista vagy, nem t�r�m azokat, akik t�l negat�van l�tj�k a vil�got. Gyer�nk, mosolyogj m�r! N�zd, ott vannak!
L�tom, vagyis csak az egyik lovat, egy h�feh�ret, hossz� s�r�nnyel, kecses tart�ssal. Kiny�jtom fel� a kezem, �s mag�t�l odaj�n, hogy megsimogathassam az orr�t.
- Seg�tek fel�lni r�, ha megengeded. - Bizonytalanul n�zek r�, majd gyorsan elmosolyodom.
- Persze, mi a neve?
- Angyal.
- �s a ti�det hogy h�vj�k? Nem is l�tom, hol van?
- Az�rt nem l�tod, mert a ragyog� f�nyed nem �r el addig. �rd�g, gyere ide!
Egy csod�latosan sz�p, �jfekete cs�d�r l�pdel oda mell�nk, homlok�n k�ken ragyog az esthajnalcsillag. Megsimogatom �t is, elk�peszt�en er�snek n�z ki. Darkforest seg�t felsz�llni a lovam h�t�ra, ahol teljesen biztons�gban �rzem magam nyereg n�lk�l is.
- Kapaszkodj a s�r�ny�be. Sz�rnybont�skor kicsit megugrik majd, az is lehet, hogy fel�gaskodik, de ne ijedj meg.
Miel�tt r�k�rdeztem volna b�rmire is, Angyal fel�gaskodott, nyer�tett, �s ugyan�gy �llt tov�bb, mint el�tte. Eltelt p�r perc, mire megl�ttam a sz�rnyakat a h�t�n.
- De hiszem, � egy pegazus! Nem k�z�ns�ges l�!
- Pontosan, rep�lve tessz�k meg az utat, az a leggyorsabb. Indul�s!
Nem tudom, mennyit utaztunk, de az alatt az id� alatt, egyszer sem �reztem, hogy fel szeretn�k �bredni ebb�l az �lomb�l. Ink�bb azt k�v�ntam, b�r sosem �rne v�get az utaz�s, hogy min�l t�bb id�t tudjak elt�lteni Darkforesttel. Egyszer�en leny�g�z�tt, nem tudtam meg�llni, hogy ne nevessek �lland�an, mindig viccelt valamivel, mindig kedvesen besz�lt velem, n�ha viccb�l megs�rt�d�tt, n�ha �gy tett, mintha egy kisgyerek lenne.
- Quillia! H�t nem csod�latos? Sz�rnyalunk! Alattunk az erd�, felett�nk az �g. �s n�zd! Oda tartunk, ahhoz a f�nyoszlophoz, az az Angyalok Tornya.  - olyan k�zel rep�lt hozz�m, amennyire csak tudott, a k�t pegazus fej-fej mellett has�totta �t a fekete �gboltot - Add a kezed!
- Nem �rlek el, nem f�r�nk el a sz�rnyaik miatt.
- Add a kezed, ny�jtsd ide! Gyer�nk! B�zz bennem!
- B�zom benned - suttogtam vissza - de f�lek.
L�ttam, hogy mosolyog, sz�vem pedig hevesen dobogott, tudom, hogy �r�lts�g ezt mondani, de mintha Alexander nevet�s�t hallottam volna, �gy v�gytam az �rint�s�t, mint m�g soha, �gy h�t kiny�jtottam a karom, Darkforest pedig k�zelebb rep�lt hozz�m.
- Most figyelj! Nigrum et album unio!
El�sz�r nem t�rt�nt semmi sem, �pp nevet�sben t�rtem ki, amikor vill�ml� tekintettel n�zett r�m, �s a j�kedvem elp�rolgott. Fesz�ltem figyeltem, ahogy egyre csak k�zeledik, �s k�zeledik a k�t l� egym�shoz, �s a v�g�n egybeolvadtak.
Most m�r egy fekete lovon utaztunk, feh�r s�r�nnyel, feh�r csillaggal a homlok�n. H�tam m�g�tt hallottam Darkforest nevet�s�t.
- Bemutatom neked Orgelust, � a legjobb t�rsam az utamon. Mindenhov� elk�s�r engem, �s most m�r t�ged is elfogadott, �gy tekint r�d, mintha a mestere lenn�l, vagy valami hasonl�. Szeret t�ged.
- Ez azt�n a megtiszteltet�s, k�sz�n�m, Orgelus! - szeretetteljesen megpaskoltam a nyak�t, mire vid�man felnyer�tett.
- Quillia, lend�tsd �t a bal l�bad Orgelus feje f�l�tt! Orgelus, addig �lljunk meg.
Nem k�rdeztem, megtettem, amit mondd, sokkal k�nyelmesebb volt, mint az el�bb.
- Gyere, d�lj ide a mellkasomra, nem f�zol? Betakarlak a k�penyemmel, ugye, milyen j� meleg?
Ahogy hozz�simultam, olyan gyorsan kezdett el verni a sz�vem, hogy �gy �reztem, kiugrik a hely�r�l, �t�leltem Darkforest derek�t, �s �gy �reztem, m�r semmi rossz nem t�rt�nhet, mert � itt van velem.  
- K�sz�n�m - mondtam v�g�l, �s feln�ztem r�, � pedig megaj�nd�kozott csod�latos mosoly�val. Lehajolt, homlok�t az eny�mnek t�masztotta.
- �n k�sz�n�m neked, hogy most itt lehetek veled... soha nem gondoltam volna, hogy... - ebben a pillanatban �gy �reztem, nem fogom megtudni, hogy mit akart mondani, mert l�gyan megcs�kolt, �n pedig visszarep�ltem a val�s�gba.
Vissza akarok menni. Vissza Alexander karjai k�z�, a biztons�gba. De hogyan? Most nem j�tt a szok�sos sz�d�l�s, lehet, hogy vissza sem t�rek abba a vil�gba... m�r soha t�bb�. Hajnalodik. Az �jszaka hamarosan v�get �r. De tal�n ha elalszom, m�g visszaker�lhetek, ha szerencs�m van, nem?
Pislogok p�rat, k�nyelmesen elhelyezkedem, �s elk�pzelem, ahogy megint megcs�kol, �s megint, �s megint. S�hajtok �s elmer�l�k egy �jabb �lomban.
*
H�feh�r minden. A f�, a f�k, az �g �s az a hatalmas torony is, ami el�tt �llok. K�r�ln�zek. Egyed�l vagyok, sehol senki. Elindulok, hogy k�rbej�rjam a tornyot. Alig �rek �t a m�sik oldalra, megpillantok egy feket�be �lt�z�tt fi�t mellette pedig ott �ll Orgelus.
- Darkforest! - ki�ltom, �s rohanok fel�. � fel�m fordul, kit�rja a karj�t, �n pedig ugrom a karjai k�z�. El sem hiszem, hogy itt vagyok. A karjaiban, �s hogy r�m v�rt. Nem, ezt nem hiszem el, sehogy sem tudom.
- V�gre! Mi�rt t�nt�l el? Ha megb�ntottalak a... cs�kkal, �n nem az�rt csin�ltam. Nem volt semmi h�ts� sz�nd�kom, k�rlek, ne... - elerednek a k�nnyeim. Nem kell magyar�znom az �rz�st, amit akkor �rez az ember, ha r�tal�lt valami fontosra, ugye? Mert most megtal�ltam azt, ami nekem igaz�n fontos. �s r�la m�g az �lmaimban sem mondok le, t�bb� soha nem mondok le semmir�l, �s az a bizonyos poh�r ezent�l mindig tele lesz! - Megcs�kolhatlak megint?
- Ha nem zavar, hogy s�rok, akkor igen.
�letem leg�desebb cs�kj�t kaptam meg. Soha nem fogom elfelejteni. Mosolygok.  - Ez lenne h�t az Angyalok Tornya? Milyen gy�ny�r�!
- Ak�rcsak te, Quillia. Most be kell menned oda.
- F�lek, mert ha nem siker�l, ki kell dobnod innen. Ez nem tudom, mit jelent, de nem akarom, hogy b�nts engem, vagy hasonl�. De bemegyek, hol van az ajt�?
- Ott ahol kinyitod. Tedd r� a kezed a Toronyra, �s majd megmutatja, hol van az ajt�, ha nem mutat semmit, akkor nem te vagy a Prizma. De ha megmutatja a val�di alakj�t, te vagy a kiv�lasztott. Legy�l b�tor, ak�r egy oroszl�n, �s nyisd ki!
�n, mint Prizma...
Meg�lelem Darkforestet, megpaskolom Orgelus nyak�t, �s a toronyhoz l�pek. Felemelem a kezem, hogy meg�rintsem, de meg�llok egy pillanatra. H�tran�zek, elmosolyodom, �s �j l�ng gy�l fel bennem. Meg tudom tenni, nem lesz semmi baj. Elhiszem, hogy b�rmi siker�lhet. L�gyan �s �vatosan �rek hozz� a massz�v k�t�mb�kh�z. Olyan, mintha m�rv�nyb�l lenne az eg�sz. Azt�n a feh�r f�ny megt�rik az ujjaim alatt �s a g�mb�csk�k, amik eddig a fejem k�r�l lebegtek most �jra v�ltogatj�k a sz�n�ket. A tenyerem alatt melegs�get �rzek. Becsukom a szemem, minden olyan csendes, b�k�s.  A melegre koncentr�lok, �rzem, hogy sz�t�rad a testemben, felt�lt �s vissza�ramlik a Toronyba.  �talakulok bel�l �s k�v�l. �gy �rzem, feln�ttem valamihez, amit nem is ismerek, t�bb lettem valamivel, ami k�s�bb seg�ts�gemre lehet b�rmiben. Most m�r tudom, most m�r meg�rtettem, hogy ki is vagyok. Mert eg�sz eddig �n voltam a Prizma, Quillia.
- Te vagy az, Quillia? Azt hittem, m�r sosem j�ssz el hozz�m. L�tod, milyen �llapotban vagyok? Hamarosan �sszed�l�k, �s akkor mi lesz a hercegn�kkel? Ez az otthonuk!
- Nyugodj meg, Torre degli Angeli! Most m�r itt vagyok. �s nem megyek el innen. - Elengedem a Tornyot �s h�tral�pek. Rettenetesen n�z ki. Lehet, hogy az �gig �r, de annyi lyuk �s reped�s van rajta, hogy csoda, hogy m�g itt tal�ltam.  F�lek, ha tov�bb k�sleked�nk, nem lehet megmenteni m�r. Szeg�ny Torre degli Angeli!  - Darkforest... �gy l�tszik, igazad volt, t�bbre vagyok k�pes, mint amit gondoltam magamt�l. - l�pek oda hozz�, �s meg�lelem.
- Sz�rnyaid n�ttek! Te vagy a Prizma. Te vagy... Quillia �rn�! - dermedten �ll, mint egy szobor. Komolyan, nem ezt a reakci�t v�rtam t�le! Most mi kivetnival� van abban, hogy �n vagyok a Prizma, nem tudom elk�pzelni. �s att�l, hogy sz�rnyaim... V�rjunk, azt mondta sz�rnyaim n�ttek?
H�trasand�tok, �s t�nyleg ott vannak, h�feh�r angyalsz�rnyak n�ttek a h�tamon! Na ez m�r nekem is sok! Hihet�, ha azt mondom, nem az�rt �jultam el, mert ut�nozni akartam a 18. sz�zadbeli n�ket, akik b�rmikor el�jultak, ha �gy volt kedv�k, dehogy is! Nekem az �gvil�gon nem volt kedvem el�julni. M�gis, most, hogy magamhoz t�rtem, m�r semmin nem lep�d�k meg. Mert m�g a ruh�m is m�smilyen rajtam, a hajam pedig sz�nfekete �s olyan hossz� hogy szinte le�r a bok�mig. Hogy n�zek ki?
- Te gumiztad fel a hajam? �s te �lt�ztett�l �t?
- Dehogy, �rn�m, hov� gondolsz? Nem �rtem hozz�d, csak, amikor elkaptalak!
- Mi�rt besz�lsz �gy velem? Nem vagyok az �rn�d, eddig norm�lisan besz�lgett�nk, mi a bajod?
- Nem gondoltam volna, hogy �rn� t�nyleg Quillia, mert azt mondta, hogy nem biztos, hogy t�nyleg az. �s ez�rt...
- Nem hitt�l bennem, igaz? De �n m�g mindig hiszek benned, Alexander! �s ne nevezz �rn�dnek, rendben? Mert az �rn�k nem csin�lnak ilyet.
Megcs�kolom az ajkait. Azt hiszem, ell�k mag�t�l, de e helyett, olyan szorosan mag�hoz h�z, �s olyan szenved�lyesen megcs�kol, hogy alig kapok leveg�t.
- Mennem kell. - mondom vonakodva, de t�nyleg nem maradhatok itt tov�bb. Kibontakozom az �lel�sb�l, leporolom a ruh�m, megh�zom a hajamban a hajgumit, hogy jobban tartson, �s elindulok az omladoz� Angyalok Tornya fel�.
- Szeretlek! - ki�lt ut�nam Darkforest.
- B�rcsak ezt mondan�d, amikor fel�bredsz ebb�l az �lomb�l. - suttogom magam el� �s gyorsan let�rl�m a k�nnyeimet.
- Gyere vissza hozz�m, Quillia! �g�rd meg, hogy visszaj�ssz majd!
- �g�rem - ki�ltom vissza mosolyogva. - Torre degli Angeli, beengedsz engem? - k�rdezem a Toronyt�l, aki kinyitja el�ttem az ajt�t.
Ahogy bel�pek, becsuk�dik m�g�ttem az ajt�, s�t�t van itt bent, �pp arra gondolok, hogy k�ne valami vil�goss�g, amikor felf�nylenek k�r�l�ttem a g�mb�csk�k, de most sokkal t�bben vannak. Piros, s�rga, narancs, z�ld, vil�gosk�k, s�t�tk�k �s lila sz�nben pomp�znak.
Elmosolyodom.
-Indulhatunk? - k�rdezem. - Elk�l ide egy kev�s sz�n, �s egy kis boldogs�g, nem igaz, Torre degli Angeli? Hercegn�k, nemsok�ra ott vagyok!
Tudom, hogy k�ptelens�g, de akkor is meg kell pr�b�lnom, mert nincs semmilyen l�pcs�, amin fel tudn�k menni, �gy marad a rep�l�s, ami bizony�ra nem is olyan neh�z, mint ahogy gondolom. Leguggolok, er�t gy�jt�k a l�bamba, �s elrugaszkodom, a f�ldt�l. Csapkodj, csapkodj, csapkodj! Jaj istenem, nem megy olyan z�kken�mentesen, mint hiszi az ember. V�rjunk... lebegek. Ez eddig nagyon is hely�n van, a sz�rnyaim megtartanak, de hogy kell felfel� menni vel�k? Csak akarjam, hogy felfel� vigyenek? Egy pr�b�t meg�r. Fel! - mondom magamban t�bbsz�r is. De mintha hi�ba pr�b�lkozn�k. M�shogy kell megfogalmaznom, mit szeretn�k. A madarakra gondolok, �k hogy rep�lnek? Csak viszi �ket a sz�l, a l�g�ramlatok tartj�k �ket a magasban, azok alapj�n ereszkednek �s emelkednek, vitorl�znak a sz�rnyaikkal a sz�lben. Ez azt jelenti, hogy nekem is sz�ks�gem van p�r er�sebb sz�rnycsap�sra, hogy l�g�ramlatot keltsek itt bent, ahol pedig nagyobb r�sek vannak, a be�raml� leveg�t haszn�lva feljebb juthatok. Ha nem siker�l kital�lok m�g valamit, �s addig pr�b�lkozom, am�g nem j�rok sikerrel.
Leereszkedem, szinte a talajhoz �r a l�bujjam, �s most! Minden er�met beleadom az els� csap�sba, majd a m�sodikba is, �s a harmadikba. Azt�n r��rzek a ritmusra, p�rd�l�k p�rat a leveg�ben, �s m�r megy is, egyenesen felfel�. Megsz�nik minden k�r�l�ttem, csak a c�l hajt, felfel�, a toronyban. Nevetek, boldog vagyok, fel, feljebb, m�g feljebb.
Egy ideig nem l�tom a sz�neket sehol sem, de ahogy egyre t�bb �s egyre nagyobb lyukak mellett rep�l�k el, megl�tom �ket. Alattam, kicsivel lemaradva j�n a piros �s a narancss�rga, a tornyon k�v�l pedig a t�bbi, egym�ssal versenyve pr�b�lnak be�rni. El�sz�r v�kony sugarakban hatolnak �t a falakon, azt�n egyre t�bb �s t�bb sz�r�dik �t, v�g�l m�r mindenhol a h�t sz�nt l�tom. A kezdeti s�t�ts�gb�l �tt�rtem a feh�r f�nybe, rep�l�nk felfel�. A v�gtelenbe. Egyenes a csillagokig, �gy �rzem. M�r nem is felfel� rep�l�k, hanem el�re, mintha �tk�zben eld�lt volna a torony. L�tom a kij�ratot. Egy hatalmas, aranyozott kapu. Alattam a sz�nek sziv�rv�nyba rendez�dtek �s �gy t�r�nk �t a kapun.
Arra sz�m�tok, hogy egy gy�ny�r� kertben tal�lom magam, csivitelnek a madarak, �s minden csod�latos. Ehelyett mi fogad? Egy kihalt sivatag sz� szerint. H�s�g, minden kihalt, semmi �let nincs. Kiv�ve a h�t kalitk�r, azokon k�v�l nem l�tok semmit sem. H�tran�zek, vissza a Toronyba. Egy�ltal�n nem der�t jobb kedvre, amit l�tok ott lent �s idefent. Hol lehetnek a hercegn�k?
- Van itt valaki? Hah�!
Nem v�laszol senki sem. Nem �rtem, nem hercegn�knek kellene itt lenni�k? �gy �rtem, igazi embereknek, vagy hasonl�, de itt nincs senki sem. Elindulok az egyik kalitka fel�. Z�ld sz�ne van, olyan rozsd�s z�ld, egy�ltal�n nem sz�p. Ez ink�bb valami �llatketrec lehet, nem pedig hercegn�kalitka. De mi ebben a logika? Kalitk�ba z�rt hercegn�k. Ez vicces ink�bb, mint komoly. Ki z�rna be ide hercegn�ket?
- K�rlek, szabad�ts ki minket. Te vagy az, Prizma, ugye? Quillia? - len�zek a kalitka alj�ra, �s ott megl�tok egy gy�ny�r� l�nyt, k�nai hercegn�i ruh�ja van, aranyozott fejd�sz a fej�n, arc�n f�jdalom �s k�ts�gbees�s.
- Igen, �s te pedig...
- A nevem Haniyasu, �n vagyok a f�ld hercegn�je, a z�ld sz�n a sziv�rv�nyban. K�lek, Quillia! Szabad�ts ki minket!
- Megteszek mindet, amit csak tudok, de seg�ts nekem, k�rlek, mit tegyek, hogyan szabad�tsalak ki?
- A ketreceinken van a megold�s, de mi nem tudjuk elolvasni, nem ismerj�k ezeket az �r�sjeleket. Fejtsd meg �ket. Neked menni fog!
- Hol keressem? Hov� van �rva?
- L�tod a talpazatot? Ott kell lennie.
L�tom, persze, a fels� r�sz�t, a t�bbi a homok alatt van, nem is �rtem, hogy nem fulladt meg eddig a hercegn� a homok alatt, mikor sim�n r�borulhatott volna a r�csok k�z�tt. - M�gis mit kezdjek ennyi homokkal? Holnap sem �som ki.
- Haszn�ld a prizm�dat.
- Nincs is olyanom! Hogyan haszn�ljam?
- A nyakadban l�v� nyakl�nc a prizm�d. Ha �talakul a kezedben b�rmire haszn�lhatod.
Annyira megnyugtatott most ezzel! Ha �talakul... k�sz�n�m sz�pen, hogy ott van az a "ha". Leveszem a nyakl�ncomat, meglepet�semre semmit nem kell csin�lnom, m�ris egy ecset alak� var�zsp�lc�v� alakul. Mit agg�dom ennyit? Fogalmam sincs. Kezdem t�lz�sba vinni.
A p�lca oldal�n egy id�zet �ll: "Mikor a legfeket�bben terjeszkedik sz�jjel a s�t�ts�g, a f�sz�lak k�z�l akkor t�nd�k�lnek el� a szentj�nosbogarak �s az �g boltozat�n az �r�k csillagok."
- K�rlek, tiszt�tsd meg a teret! - mondom suttogva �s felemelem a var�zsp�lc�t. K�r�z�k vele egyet a fejem felett, amire nagy sz�lvihar kerekedik, �s elnyeli az �ssze homokot. Meglepet�semre, a t�bbi hercegn� is el�t�nik a homok al�l, mind a heten �gy n�znek ki, mint akik meg fognak halni a k�vetkez� k�t percben. Arcuk s�padt, beesett, betegek.
Most m�r j�het a feladv�nyok megold�sa. Csak el kell olvasnom? T�l k�nny�nek t�nik. Let�rdelek Haniyasu kalitk�ja el� �s hangosan olvasni kezdem:
"Az id� mindent f�lfedez, semmit sem hagy rejtve, de napf�nyre hozza, m�g ha a f�ld m�lys�ges m�ly�be rejt�z�tt is."
- Ennek van valami �rtelme?
- Menj tov�bb, �s olvasd fel mindet!
A pirosn�l kezdem a k�rt. A kalitk�ban fekv� l�ny h�tat ford�t nekem.
- Tudom, hogy ki vagy - sz�lal meg, amikor szeretn�k bemutatkozni. Megfordul �s r�m mosolyog.  - �r�l�k, hogy v�gre megj�tt�l. De mi�rt hagyt�l el minket?
- Sajn�lom, de nem tudom, mire c�lzol, most j�rok itt el�sz�r. T�ged hogy h�vnak?
- Ko-No-Hana vagyok, a vir�gz�s �s a tavasz hercegn�je, a piros sz�n a sziv�rv�nyban.
"Ha az ember szeret valakit, mindent k�nny�nek tal�l. A Nap f�nyesebb, a vir�gok szebbek, az emberek jobbak."
Megyek a k�vetkez� sz�nhez: narancss�rga. Ahogy k�zeledem, a hercegn� kiny�jtja fel�m a kez�t, �n pedig sz�vesen magamhoz �leln�m, ha nem lenn�nek ott a r�csok.
- Tatsuta vagyok, az �sz hercegn�je, a narancss�rga a sziv�rv�nyban.
"Tudod-e, hogy az igazi nagy szerelmet az �szi erd�n a legszebb kezdeni? Nincs nagyobb cs�k, mint amelynek v�lt�s�t ezer hal�l lesi?"
A negyedik ketrec fel� n�zek. Olyan �resnek �rzem magam bel�l. Mintha az, amit csin�lok, teljesen �rtelmetlen lenne. Hi�ba olvasom fel ezeket a sorokat, nem fogja megmenteni sem a Tornyot sem a l�nyokat. Ezzel mit seg�tek? Csak rontok a helyzeten. De v�gigolvasom mindet.
- Ukemochi vagyok, a term�kenys�g �s az �tel hercegn�je, a s�rga a sziv�rv�nyban.
"A hiba az �let r�sze. Ha nem hib�zol, nem tanulsz, �s ha nem tanulsz, soha nem v�ltozol."
Az �t�dikben egy hideg tekintet�, t�r�tt sz�rny� hercegn�t tal�lok, arc�n v�gigcsordulnak a k�nnyei. � a legszebb mindegyik k�z�l.
- Marissa vagyok, a mennyek hercegn�je, a vil�gosk�k a sziv�rv�nyban.
 "A sz�, ha olykor f�jdalommal sz�llhat, nem ajkakon, a lelkekben bont sz�rnyat."
- Ennek m�r megint nincs semmi �rtelme! - mondom hangosan, �s nincs kedvem tov�bb olvasgatni a feliratokat.
- Prizma, k�rlek, gyere ide is! Olvasd fel az eny�met is. Hime vagyok, a teremt�s hercegn�je, a s�t�tk�k a sziv�rv�nyban.
- Megyek m�r!
"Isten b�rmilyen vil�got teremthetett volna, de � ezt teremtette." - ez meg hogy tartozik ide? Semmi �sszef�gg�s nincs ezekben.
- M�r csak �n vagyok vissza - sz�lt az utols� hang is - Uzume vagyok, a boldogs�g hercegn�je, a lila a sziv�rv�nyban.
- Olvasom m�ris:
"Igen, szeretni tudni a legnagyobb boldogs�g. �s a szeretet a legnagyobb j�, amit az ember �nmag�b�l m�soknak adhat."
Ez volt az utols�, �s nem t�rt�nt semmi sem.  A hercegn�k nem szabadultak ki. Most mihez kezdjek? Mit tegyek? Gondolkoznom kell. Sz�ks�gem van egy perc csendre, hogy mindent �tgondoljak. �n vagyok a Prizma, meg kellett mentenem h�t hercegn�t, akik a sziv�rv�ny sz�neit k�pviselik: piros, narancs, s�rga, z�ld, vil�gosk�k, s�t�tk�k �s az ibolya. Most pedig, hogy elvileg ki kellett volna szabadulniuk, m�g mindig raboskodnak, mert nem tudom megfejteni ezeket a mondatokat. Mi �rtelme van ennek? Nem tudok r�j�nni. Id�... �s szerelem. Nap. Hal�l. Hiba. V�ltoz�s. Isten. Boldogs�g. Ez mind sz�p �s j�... lenne, ha r�j�nn�k v�gre mit is... �s ha egyszer�en itt hagyn�m �ket? Visszamenn�k �s...
- Nem menek�lhetsz a probl�ma el�l.   Azokat megoldani kell, nem pedig elfutni. El�g legyen ebb�l a rossz szok�sodb�l! Gondolkozz! - m�r megint Alexander hangj�t hallom a fejemben.
Elnevetem magam. H�lye vagyok megint. K�pzel�d�m, �lmomban is! Ez m�r s�lyos. Komolyan, el kell mennem egy pszichol�gushoz. Fejts�k meg ezt a rejtv�nyt, ut�na r��rek agg�dni az elme�llapotomat illet�en. K�rbemegyek, �s elolvasom �jra �s �jra a k�be v�sett sorokat. H�mm�g�k egy sort mindegyikn�l, azt�n megakad a szemem az egyiken:
"Isten b�rmilyen vil�got teremthetett volna, de � ezt teremtette." - � ezt a vil�got teremtette, de nekem egy �jat kell teremtenem, amit csak akkor tehetek meg, ha tiszt�k az �rz�seim, �s bevallom a hib�imat is, amihez persze id� kell, hogy r�j�jjek, hol hib�ztam:
"A hiba az �let r�sze. Ha nem hib�zol, nem tanulsz, �s ha nem tanulsz, soha nem v�ltozol."
"Az id� mindent f�lfedez, semmit sem hagy rejtve, de napf�nyre hozza, m�g ha a f�ld m�lys�ges m�ly�be rejt�z�tt is."
De ha r�j�ttem a hib�imra, az er�ss�geimet is sz�mba kell vennem, �s azokat is meg kell fogalmaznom magamban:
"Ha az ember szeret valakit, mindent k�nny�nek tal�l. A Nap f�nyesebb, a vir�gok szebbek, az emberek jobbak."
"Igen, szeretni tudni a legnagyobb boldogs�g. �s a szeretet a legnagyobb j�, amit az ember �nmag�b�l m�soknak adhat."
Viszont ha szeretek valakit, ugyan�gy hib�zhatok, lelkemet elem�sztheti a fel�lem, az irigys�g �s a f�lt�kenys�g:
"Tudod-e, hogy az igazi nagy szerelmet az �szi erd�n a legszebb kezdeni? Nincs nagyobb cs�k, mint amelynek v�lt�s�t ezer hal�l lesi?"
Ezzel pedig megb�nthatom azt, aki a vil�gon a legfontosabb nekem:
"A sz�, ha olykor f�jdalommal sz�llhat, nem ajkakon, a lelkekben bont sz�rnyat."
Nem menek�l�k el!
Mi�rt �rzem, hogy �nekelnem �s t�ncolni? Hogy valami �jat szeretn�k teremteni? Hogy nekem kell megtennem? Mert �n vagyok a Prizma.
- Valahol a vil�gban - kezdem �nekelni - valahol a s�t�ts�gben, hallom a hangj�t, hallom, ahogy h�vja a lelkem.
Feldobom a var�zsp�lc�mat a leveg�be �s ut�na ugrok, balettozom a leveg�ben, egyik l�p�s a m�sik ut�n, fel �s le, most egy forg�s, �s egy ugr�s. Hangtalanul �rkezem a jobb l�bamra, a balt h�tra, egyik kezem el�re a m�sikat a bal l�bam ut�n ny�jtom. T�k�letes arabeszk. Forgok, tov�bb, var�zsp�lc�m v�g�n szalagk�nt k�gy�zik a sziv�rv�ny.
- Lehet, hogy a j�v�m, lehet csak egy eml�k, vagy a szerelem v�r r�m.
Balanc�, pli�, jet�. Fent vagyok a leveg�ben. M�g egy forg�s.
- Ringass l�gyan, �lelj magadhoz.
Piros. Vir�gok mindenfel�. Illatuk b�d�t� parf�m. Csiripelnek a madarak.
- Ne hagyd, hogy elvesszek a s�t�tben, seg�ts, hogy l�ssam a f�nyt.
Narancss�rga. Hullnak a levelek, hogy v�rj�k az �jabb tavasz, egy jobb elj�vetel�t. Minden a puszul�sba hanyatlik, hogy �jra kezdje, tiszta lappal.
- Becsukom az szemem, hallgatom a szelet, hogy suttog a f�lembe.
S�rga. �j �let, egy szebb j�v�. Ami akkor is l�tezik, ha senki sem hisz benne.
- �rzem a v�gyat.
Z�ld. Teremj! Z�ldelljenek a f�k, legyen gy�m�lcs, �denkert.
- Magasabbra �s magasabbra.
Vil�gosk�k. Felettem az �gbolt, b�r�nyfelh�k �sznak kereszt�l a nagy k�ks�gen.
-Hadd halljam a hangotok, had legyek veletek.
S�t�tk�k. A nyugalom. A csend. A b�tors�g.
- Hallom a madarak dal�t, ahogy f�j a sz�l.
Lila. Szeretlek. Szeretem minden porcik�dat. Nem tudom elmondani mennyire. Egyet tudok: csak te �s senki m�s!
- Valahol a vil�gban, valahol a s�t�ts�gben, hallom a hangj�t, hallom, ahogy h�vja a lelkem. - �nekelj�k az utols� sort egy�tt. �n, a Prizma �s a sziv�rv�ny h�t hercegn�je. L�trehoztunk egy �j, sokkal jobb vil�got. Itt, a fekete erd� k�zep�n.
F�radt vagyok. Csak �l�k a frissen n�tt f�ben, szapor�n veszem a leveg�t, teljesen kifulladtam.
- Quillia! Kiszabad�tott�l minket! Annyira k�sz�n�m!  - ugrik a nyakamba Ukemochi. A t�bbiek pedig k�r�m �llnak. Marissa tekintet�t f�rk�szem, l�tom, hogy valami baj van m�g.
- Marissa, fordulj meg, k�rlek.
Nem sz�vesen csin�lja, amit mondok, de v�g�l megfordul. A sz�rnyai m�g mindig el vannak t�rve. Fel�llok. �s meg�lelem.
- Adok neked egy aj�nd�kot. - Megfogom a sz�rnyait. - Ez f�jni fog, ne haragudj! - Mintha kimondtam volna, a kezemben l�v� p�lca t�rr� v�ltozik, �n pedig lev�gom Marissa sz�rnyait, majd elengedem �ket �s ezernyi feh�r pillang�v� v�ltoznak miel�tt f�ldet �rn�nek. - T�r�tt sz�rny� hercegn�knek nem kell a s�r�lt sz�rnyukat viselni�k, kapnak helyette m�sikat. Neked adom az eny�meket. �gysem lesz m�r r�juk sz�ks�gem. Fogadd el. - mosolyogok. - A sz�rnyaimat Mariss�nak adom! Neki nagyobb sz�ks�ge van r�, mint nekem. - mondom ki hangosabban. K�t perc sem telik bele, �s a h�tamon h�lt helye a sz�rnyaknak. Ellenben Marissa arc�n a boldogs�g patakja csordog�l.
- Quillia, Alexander m�r v�r r�d. - Uzume mosolyog r�m. - Menj, �s h�d�tsd meg m�g jobban. Biztos vagyok benne, hogy siker�lni fog.
- K�sz�n�m!
- Mi k�sz�nj�k neked, te vagy a mi megment�nk!
Indulok a kapu fel�, �rzem, hogy hamarosan fel�bredek, �s ez az eg�sz csak egy csod�latos �lomnak fog t�nni, m�gis, �rzem, hogy t�bb volt ez ann�l. �s b�r itt hagyom ezt a vil�got, az eml�k megmarad, �s mindig velem lesz, �s ha v�letlen elfelejten�m, ak�rh�nyszor sziv�rv�nyt l�tok, mindig eszembe fog jutni, hogy a t�v�ben t�nyleg kincset tal�lhatok.
Meg�llok. Len�zek a toronyba, sehol egy reped�s, sehol egy lyuk. Csak az ablakok.  Most mit csin�ljak? Olyan m�ly. Sz�rnyakon egyszer� volt felj�nni, de hogy megyek le?
- Quillia.  - sz�lnak ut�nam egyszerre.
- Tess�k?
- Ugorj! - mondja Marissa.
- �s �tk�zben lefel� n�vessz sz�rnyakat! - ki�ltj�k a t�bbiek, �n pedig boldogan teljes�tem, amit mondanak.

V�ge
2013. janu�r 15.